A nagyszínházban ma igazi csemegét kaptunk. Az America’s Got Talent című műsorban (az RTL Klub-on futó Csillag születik tengerentúli nagytestévre) tűnt fel néhány lelkes félprofi srác, akik hatalmas tehetséggel nyomatják az akapella muzsikálást. Ők a Mosaic, egy nem tipikus fiúbanda.
Se egy hangszer, vagy bármilyen elektronikius zenei aláfestés nincs a színpadon, a srácok tiszta szívükből és persze torkukból adják elő a legnagyobb slágereket és közben poénkodnak. Nem hittem volna, hogy valaki a gyomrából/torkából/orrából/tüdejéből képes trombitát vagy éppen egy száztagú cigányzenekart varázsolni. Az operaária éneklése és a háttérben a nagyzenekar „zümmögése” minden képzeletet felülmúlt. Az utolsó szám, hogy teljes legyen a repertoár a Black Eyed Peas egyik slágere volt.
A Bahamák több száz apró szigetből áll a Karibi-térségben. Mindenkinek eláll a lélegzete ha azt hallja, hogy egy ismerőse a Bahamákon tölti a szabadságát. Nekem kettős érzéseim vannak a szigetekkel kapcsolatban, habár csak a
fővárosban Nassauban jártam.
Miközben Philipsburg (Saint Marteen) főutcáján próbáltam magamba szívni a karibi életérzést, egy jól ismert filmzene csapta meg a fülemet. Tüm-tüm-tü-tüm-tüm. A csillagok háborújának melódiája bömbölt egy kétszintes ház emeletéről. Beléptem a „paradicsomi planéta” felirat alatt, ahol mindenhol Yoda Guy (Yoda Fickó) feliratokat láttam. Nem vagyok egy nagy Star
Wars rajongó, de ez azért mégiscsak megmozgatja az ember fantáziáját: mi a fenét keres egy zöld ősz hajú vajszínű kaftánba öltözött háromujjú törpe Szent Martinon és legfőképpen miért van itt múzeuma? Aztán kiderült: a fickó, aki megalkotta Yodát, a film maszkmestere itt telepedett le és létrehozta ezt a múzeumot.
Szent Márton szigetén nem mi voltunk az első tengerjáró hajó, amelyik aznap megpihent. Négyen álltunk sorba a betonperemeken, pedig még főszezon sincs. Előfordult már olyan, hogy egyszerre 8 hajó dokkolt a kikötőben. Ez nagyjából harmincezer éhes és shoppingolni vágyó turistát jelent a szigetnek egy napra. Igen, tömeg van a szigeten ezeken a napokon, hiszen minden a hajó vendégeiről szól. Kirándulások tucatjaira fizetnek be, a duty free gyémántboltok megtelnek; az amerikai nyugdíjasok a szűk kis megtakarított pénzükből egy pár karátos karibi emlékre ruháznak be majd bedobnak egy vödör csípős csirkeszárnyat a KFC-ben.
Többen kérdeztétek, hogy milyen kabintípusok vannak a hajón. Összeszedtem néhány képet illusztrációhoz.
Mindegyik kabin a hajón jól felszerelt: francia ágy, kanapé, dohányzó asztal, pipere asztal tükörrel, szekrény, széf, zuhanyfülke normál nyomású vízzel.
Van tengerre néző erkélyes szoba, parkra néző erkélyes szoba, kétszintes penthouse, lakosztály és belső kabin is kis ablakkal.
Évekkel ezelőtt egy powerpoint prezentáció keringett az unatkozó irodisták email fiókjai között. Egy fehérhomokos tengerpart felett elszálltak a repülők, de olyan alcsonyan, hogy szinte meg lehetett érinteni a 747-eseket. Az emberek bikinben és fecskében ugráltak a vasmadarak alatt. Szinte vigyázniuk kellett, hogy a nagy ugrásban be ne verjék a fejüket az egyik gépbe. Eközben sütött a nap, a vízben pancsoltak a gyerekek. Először azt hittem, hogy az egész csak egy ügyes photoshoppos trükk, aztán utánanéztem és kiderült, hogy ilyen tényleg létezik egy helyen a világon. Eldöntöttem, hogy nem halhatok úgy meg, hogy a körmömet ne egy 350 km/h-ás sebességgel landoló Boeing kerekei reszeljék le.
A Royal Caribbean “Oasis” osztályú hajóján nemrég készült két rövidfilm. Hollywoodi köntösbe bújtatott marketingeszköz ez, amely olyan amerikai-izgalmasan, szinte szívbemarkolóan mutatja be egy többgenerációs család nyaralását a hajón és a kikötőkben. A filmben bemutatják a hajó legizgalmasabb részeit úgy, hogy a néző észre sem veszi, hogy közben egy tízperces reklámfilmet néz. Szép emberek, gyönyörű tájak, szolidan elrejtett üzenetek és márkajelzések – a reklámszakemberek vállon veregethetik magukat a kivitelezésért. Azt hiszem az ilyen és ehhez hasonló ötletek miatt tartják a világ leginnovatívabb hajójának az Oasist.
A film trailere:
Ha tetszik a trailer, nézd meg a filmet is, csupán tíz perc – pont egy kávészünetnyi idő. Klikk tovább a filmért! klikk ide a folytatásért…
A vacsoránál egy texasi párral ültünk együtt az asztalnál. Azon versenyeztünk, hogy kinek van jobb állása. Neki vagy nekem? Ő magánvállalkozó, darukkal és emelőgépekkel foglalkozik én pedig hivatalos világutazó vagyok. Mindketten kvázi jutalomból voltunk a hajón. Az én sztorimat már ismeritek, ő pedig egy ajándékutat kapott attól a cégtől, amelyiknek a beszállítója. Az idegenforgalomban ezt nevezik incentive, vagyis ösztönző útnak. Egy vállalat a további haszon reményében, meghívja az ügyfeleit, hogy egy hetet töltsenek el a hajón. Szórakoznak, pihennek és egyben dolgoznak is, persze minimálisan: egy-egy üzleti megbeszélés, prezentáció, csapatépítés vagy éppen gálavacsora van a programban.
Magas labdát dobott fel a cowboy, amit azzal csaptam le, hogy én mindemellett még pénzt is keresek. Erre koccintottunk egy jó olasz borral és folytattuk a falatozást.
Íme tíz érv, hogy miért érdemes a hajón MICE (meetings, incentives, conferences, events – üzleti megbeszélések, ösztönzők, konferenciák, rendezvények) utakat szervezni: klikk ide a folytatásért…
A Condé Nast Traveler amerikai utazási magazin St. John egyik partszakát a világ tíz legszebb tengerpartja közé választotta. Ez a Trunk Bay, amely egy nemzeti park kellős közepén fekszik. A tengerben korallok, a szárazföldön buja növényzet öleli körbe. Kísérőmmel, Buza Sanyival azon gondolkodtunk, hogy vajon miért pont ezt választották be a tíz legszebb strand közé. Ti mit gondoltok?