Két középkorú amerikai házaspárhoz csatlakoztam a hajó művészeti – ART túráján. Az már bizonyos, hogy a fedélzeten minden a legekről szól: nem sok úszó múzeumot lehet ma látni, ha csak az olasz Velence egészét nem vesszük figyelembe. Az egyik házaspár mint később kiderült, műgyűjtő és valami igazán egyedi szuvenírrel szeretnének hazatérni a Karib-szigetekről. Éppen ezért jöttek el nézelődni, hiszen egy párezer dolláros festmény sokkal jobban mutat az előszoba falán, mint egy ötdolláros giccses delfines mágnes a hűtőszekrényen.
80 különböző helyszín volt adott azoknak a művészeknek, akiket meghívtak, hogy kreáljanak valamit a “Világ csodái” témában. Összesen 9300 művészeti tárgy, festmény, szobor, fénykép és installáció található az Oasison.
Ismét Jack Sparrow kapitány hódít a mozivásznokon. Az előző filmekben sok-sok jelenetet forgattak a karibi térségben, de ezt a mostanit csak Puerto Ricoban és Hawaiin készítették, no meg persze a filmstúdiókban. Az ismeretlen vizeken című negyedik rész ígéretesnek tűnik, bár a kritikusok lehúzták a filmet. Ti láttátok már? Hogy tetszett?
Reszkessetek! Megint hódítanak a karib tenger kalózai! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Kategória:Hajóút a Karib-térségben | Címke: film, karib szigetek
Miután a jakuzzi mellett kiszürcsöltem az koktélos pohárból az utolsó csepp nedűt is, visszavonultam a kabinom mélyére, elbújtam a napsütés elől, hogy vallomást tegyek. Riportszoba a való világban!
Szárazföld! Azt hittem, hogy nagyon fogom várni már ezt a pillanatot, de be kell lássam a hajón is remekül el vagyok. Pedig én nem vagyok egy pool-boy (medencés srác) és szeretek minél többet látni, de mégis villámgyorsan telt el az idő a mi kis ladikunkon. Első megálló St. Thomas szigete…
Az Egyesült Államok külbirtoka, a Karib-tenger egyik szigetcsoportja, a Kis-Antillák része, Puerto Ricotól 50 km-re található keletre az Atlanti óceán melléktengerében. Négy nagy, valamint sok apró szigetből áll: St. Thomas, St. John, St. Croix, Water Island. A szigetek teljes szárazföldi területe 347 km², a lakossága százezer körül mozog, melynek 20%-a fehér. A szárazföldek összterülete egy nagyobb magyar város (Kecskemét) területének felel meg. A főváros Charlotte Amalie St. Thomason.
Ma bejártuk a konyhát és az előkészítőt, azt a helyet ahol a kulináris csodák születnek. Az Opal Restaurant “galley” túráját csak a bennfentesek láthatják, így mi ott is jártunk. Köjálos szemmel és Michelin-csillagos ízlelőbimbókkal vetettük be magunkat a gasztrokalandba.
Esténként 4500-5000 embert vacsoráztatnak meg, de az üzemi ellátásnak nyomát sem látni, ami annak a 240 pincérnek és konyhai személyzetnek köszönhető, akik a háttérben robotolnak, mint a dolgos kis hangyák. Esténként húszezer (!) tányér forog a konyha és az asztalok között, s bár ennek egy része csak dekortányér, azt is elmossák természetesen minden alkalommal.
A világ lenagyobb tengeri kulináris központja az Oasison található, ami az előző napokban tapasztaltak után már nem meglepő. Minden szombaton 490 konténer élelmiszer, zöldség és egyéb finomság érkezik a floridai kikötőbe, hogy aztán azokat a hajóra pakolják és az úri népség egy hét alatt felzabálja mind.
A konyha vezetője minden indulás előtt felméri, hogy kik érkeznek a hajóra; a demográfiai adatok alapján pedig be tudják lőni, hogy miből mennyire van szükség. Ezen a kiránduláson körülbelül 500 európai, 1200 dél-és latinamerikai van, a többiek pedig észak-amerikaiak. Ez azt jelenti, hogy rengeteg alapanyagra van szükség, mert a helyiek legfőbb programja a napi 24 órás étkezés. klikk ide a folytatásért…
A hajón a nap 24 órájában lehet falatozni – és habár a legtöbb étteremben nyugati étkeket szolgálnak fel, ez a recept a konyhába csempészheti a színes-szagos karibi karneváli hangulatot.
A karibi konyha ötvözi a bennszülöttek ízeit az egykori gyarmatosító nemzetek konyhájával. Az eredmény ízletes, mindenki számára élvezhető és mégis különleges ételek gyűjteménye. Az étel olyan, mint a gazdája, így ami az asztalra kerül, remekül tükrözi a karibi életérzést: színes és vidám. Akkor hát irány a piac, majd ragadj fakanalat, nem fogod megbánni!
Az Oasis olyan, mint egy kisváros: minden megtalálható a hajón, ami ahhoz kell, hogy rendben működjön az élet. A pékség, a hentes, a nyomda és a szemétfeldolgozó természetesen nem a vendégek előtt van, de helyet kapott itt hét olyan kerület, amelyek mindegyike valami izgalmat rejt. Ma ezt a hét különböző környéket fedeztem fel, majdnem az egész napom ráment, hogy mindent bejárjak.
Az Oasis hét kerületének hét gondnoka is van. Gyanítom egyikükön sem volt még kantáros munkaruha és az eldugult nyilvános mosdókat sem ők tisztítják. Előadóművészek, olimpikonok, filantrópok, színészek adták nevüket a hajó egyes negyedeihez. Ők mindannyian dívák, a kerületek keresztanyjai. A hölgyek mindegyike jelesen teljesített a saját területén.
Fort Lauderdale nem a legizgalmasabb amerikai város, bár turisztikai szempontból annál inkább jelentős. Évente tízmillió turista érkezik ide, akik többsége vagy a tengerjárókra megy, vagy konferenciára jön vagy egyetemi diák és itt bulizza szét magát a tavaszi szünetben. Az amerikai spring breakek világhírűek. Minden este a buliról, a csajozásról-pasizásról szól. Olyan élményeket gyűjtenek be egy hét alatt, amire utána felnőtt korukban is örömmel vagy éppen elvörösödve mesélnek a gyerekeiknek: “Tudod fiam, nem vagyok benne biztos, hogy ki az apád, mert 1982 tavaszáról nem sok mindenre emlékszem.”
Két középkorú amerikai házaspárhoz csatlakoztam a hajó művészeti – ART túráján. Az már bizonyos, hogy a fedélzeten minden a legekről szól: nem sok úszó múzeumot lehet ma látni, ha csak az olasz Velence egészét nem vesszük figyelembe. Az egyik házaspár mint később kiderült, műgyűjtő és valami igazán egyedi szuvenírrel szeretnének hazatérni a Karib-szigetekről. Éppen ezért jöttek el nézelődni, hiszen egy párezer dolláros festmény sokkal jobban mutat az előszoba falán, mint egy ötdolláros giccses delfines mágnes a hűtőszekrényen.
Ismét Jack Sparrow kapitány hódít a mozivásznokon. Az előző filmekben sok-sok jelenetet forgattak a karibi térségben, de ezt a mostanit csak Puerto Ricoban és Hawaiin készítették, no meg persze a filmstúdiókban. Az ismeretlen vizeken című negyedik rész ígéretesnek tűnik, bár a kritikusok lehúzták a filmet. Ti láttátok már? Hogy tetszett?
Esténként 4500-5000 embert vacsoráztatnak meg, de az üzemi ellátásnak nyomát sem látni, ami annak a 240 pincérnek és konyhai személyzetnek köszönhető, akik a háttérben robotolnak, mint a dolgos kis hangyák. Esténként húszezer (!) tányér forog a konyha és az asztalok között, s bár ennek egy része csak dekortányér, azt is elmossák természetesen minden alkalommal.
