Negyedszer törlöm ki a bejegyzés első sorát, mert egyszerűen nem tudom mit ildomos írni az “elsüllyedt” Costa hajóról. Megdöbbenés, keserűség, ujjal mutogatás, “mi lett volna ha ott vagyok…”, “mi lesz most a hajózással” gondolatok cikáznak bennem. A nyáron ugyanis a Costa Fortuna fedélzetén töltöttem egy hetet.
Európa fekete bárányai lettek a görögök. Az eurót és egyéb gazdasági vonatkozásokat most hagyjuk magunk mögött és koncentráljunk arra, hogy a magyarok igenis szeretnek “Görögbe” járni.
A Costa gyomrában görögdinnyét faragtam, ami nem is olyan könnyű meló. A filippino kollégámnak azonban remekül megy a zöldség és gyümölcsfaragás. A zöldárú faragó világbajnokságon dobogós lett ráadásul! Az általa készített mesterművek is erről tanúskodnak.
IÁ-taxival vágtam neki a kikötőből Fira felé, rázós, döcögős út volt. Egyet megfogadtam: soha többet nem ülök szamárra, de az élmény felejthetetlen volt az biztos!
Szantorinin még a naplementét is megtapsolják, amint az a fehér házak között késő este eltűnik. Varázslatos városkák vannak a vulkánkitörés által kialakult szigeten, ahol a legenda szerint egyszer Atlantisz állt.
Olympiában, Görögországban nagyon sok kő van, amelyek mindegyike órákon át tudna mesélni. Ennyi időm nem volt az antik olimpiai játékok helyszínén, így rendhagyó módon fedeztem fel a romokat.
Szerintetek ki a legszexisebb antik görög isten és főleg miért?
Riksával, környezettudatos városnézés Dél-Olaszország második legnagyobb városában, Bariban.
Itt az asszonyok az utcát is felmossák, az imákat akár házhoz is szállítják, minden nap friss pasztát készítenek, a fagyi kőkemény és mindenki teker. Mi mindezt Paulinával, a riksatekerővel fedeztük fel.
Az egyhetes út alatt a legtöbb napon a hajó kiköt és lehetőség van kiszállni és felfedezni a városokat, szigeteket. Csupán egy-egy nap van minden turnusnál, amikor egész nap a fedélzeten lehet pihenni és kikapcsolódni. Ilyen volt az én lusta napom: