Negyedszer törlöm ki a bejegyzés első sorát, mert egyszerűen nem tudom mit ildomos írni az “elsüllyedt” Costa hajóról. Megdöbbenés, keserűség, ujjal mutogatás, “mi lett volna ha ott vagyok…”, “mi lesz most a hajózással” gondolatok cikáznak bennem. A nyáron ugyanis a Costa Fortuna fedélzetén töltöttem egy hetet.
Az Oasis-t középen egy kert szeli ketté. Nem is kert ez, hanem egy park. Laza kávézóval, elegáns étteremmel, borbárral és egy galériával. Aki a medencés nyüzsi helyett inkább a fák árnyékában akar könyvet olvasni az ide jön. Padok és pici hidak, színes virágok között lehet madárcsicsergést hallani. Abból azért túl sok nincsen, hiszen a hajó folyamatosan megy, de átmeneti lakói voltak már a parknak.
A hajó főkertésze Turós László már amerikai állampolgár. Egy sokfordulós álláspályázaton választották ki erre az izgalmas feladatra. Amikor éppen nem a kapitánnyal beszélget rovarirtásról, akkor a kertben serénykedik kis csapatával.
Ma megfordultam a hajóorvosnál. No, ne tessenek aggódni, nincs semmi bajom, nem törtem el semmimet, nem fáj semmim (leszámítva a torkom a jeges üdítőktől). Csupán kíváncsi voltam, hogy milyen lehet az orvosi szoba egy ekkora hajón. Nem csalódtam, van itt minden: labor, röntgen, vizsgálótermek, intenzív osztály, műtő.
A “Vallomások a kabinban” második fejezetéhez érkezett. Lefeküdtem Nellivel, de érdekes módon én terítettem ki őt és nem fordítva. A kabinkalandról bővebben a videóban!
Ma a hajó (és a világ) legszexisebb férfiját keresték a délutáni versenyen. Egy maréknyi fickó gyűlt össze, akik egy buta megmérettetésen vettek részt, majd végül a közönség szavazott a macsók macsójára. Sörhasak, lapos izmok, ápolatlan arcok és a buta fejek jellemezték ezt a versenyt. Hirtelen a saját önbecsülésem is megnőtt és a nyerteseket látva úgy döntöttem, hogy ráérek még egy napot enni-inni és csak utána elmenni a konditerembe edzeni.
A Bahamák több száz apró szigetből áll a Karibi-térségben. Mindenkinek eláll a lélegzete ha azt hallja, hogy egy ismerőse a Bahamákon tölti a szabadságát. Nekem kettős érzéseim vannak a szigetekkel kapcsolatban, habár csak a
fővárosban Nassauban jártam.
Miközben Philipsburg (Saint Marteen) főutcáján próbáltam magamba szívni a karibi életérzést, egy jól ismert filmzene csapta meg a fülemet. Tüm-tüm-tü-tüm-tüm. A csillagok háborújának melódiája bömbölt egy kétszintes ház emeletéről. Beléptem a „paradicsomi planéta” felirat alatt, ahol mindenhol Yoda Guy (Yoda Fickó) feliratokat láttam. Nem vagyok egy nagy Star
Wars rajongó, de ez azért mégiscsak megmozgatja az ember fantáziáját: mi a fenét keres egy zöld ősz hajú vajszínű kaftánba öltözött háromujjú törpe Szent Martinon és legfőképpen miért van itt múzeuma? Aztán kiderült: a fickó, aki megalkotta Yodát, a film maszkmestere itt telepedett le és létrehozta ezt a múzeumot.